A voodoo követõi saját vallásukat általában "a loák
szolgálata" (servi loa) néven emlegetik.
A hívõk számára a legfontosabb, hogy jó kapcsolatot
ápoljanak a loákkal (szellemek), s mivel a loák élelmet,
dohányt, rumot, olykor felszentelt parfümöt, sõt
állatok vérét követelik, a szertartások mindenkori része
az áldozat bemutatása, mely ha ügyes a pap, a loa
megjelenését eredményezi.
A loa lehet nemes lelkû, vagy durva a megszállott személyhez, attól függõen, hogy melyik rítust
alkalmazzák megidézésére. A loák általában megõrizték törzsi sajátosságaikat, így vannak afrikai
eredetû loák - Rada Dahomeybõl, Wangol Angolából, Sinigia Szenegálból - és haiti eredetûek is,
mint pl. Petro.
Több mint 200 loa ismert, és mindegyik a saját fáján él. A loák között a keresztény szentek
alakjai is megjelennek.
A leghatalmasabb loák, vagyis a voodoo panteon fõistenei a következõk:
- Gran Met; a világ teremtõje, az öröktõl való isten, aki azonban mûve megalkotása után
visszavonult egy saját maga számára fenntartott univerzumba, és ezt a világot az (ugyancsak
általa teremtett) istenek gondjaira bízta.
Alatta sorakoznak a loák:
1. Damballah-Wedo; a kígyóisten, a loák "atyja", a teremtett világ fenntartója és mozgatója, a
Föld vizeinek irányítója. Az õ sziszegésébõl ered a langage, a voodoo afrikai eredetû, titkos és
szent nyelve, a mágikus rítusok elengedhetetlen kelléke. A kutatók szerint Dambhallah-Wedo
afrikai õse az istenek földi alakjaként tisztelt danh-gbwe nevû óriáskígyó volt. Ha ez a szent
kígyó megérintett egy gyermeket, akkor azt az õshagyománynak megfelelõen az istenek papjává
vagy papnõjévé kellett nevelni. Haitin Dambhallah-Wedót, a hatalmas kígyóistent a keresztény
szentek közül azzal a Szent Patrickkal azonosítják, aki a hagyomány szerint kiûzte Írországból a
kígyókat. Dambhallah a szeretõ, bölcs atya, a szivárvány hozója is. Napja a csütörtök, növénye a
bougainvillea fa, színe a fehér. Áldozatul fehér étket ajánlanak nei, valamint ezüstöt.
Felesége Aida-Wedo a szivárvány istennõje, a loák "anyja", akit férjéhez hasonlóan szintén
kígyóalakban tisztelnek. Az õ káprázatos színei díszítik a voodoo templom, a hounfour falait, de
különösen a világfát jelképezõ középsõ tartóoszlopot, a poteau-mitant
.
2. Papa Legba; a (kelõ) nap és a keleti irány
ragyogó istene. Sokan õt tartják a voodoo
mitológia központi figurájának. Mivel õ az
éjszakát a nappaltól elválasztó határvonal,
valamint a világba belépõ Nap istene, az õ
fennhatósága alá tartoznak a kerítések és a
sövények, valamint a rajtuk nyíló bejáratok és az
oda vezetõ ösvények; magasabb szinten pedig a
világokat elválasztó falak és a falakat megnyitó
kapuk.
Papa Legba teszi lehetõvé, hogy a többi isten és
egyéb természetfeletti lény megnyilvánulhasson a
voodoo szertartások során. Az õ közremûködése
nélkül egyetlen loa sem jelenhetne meg az emberi
világban. A hívõk minden voodoo szertartás során
hozzá fohászkodnak elõször, hogy nyissa meg a
világokat elválasztó kaput. És mivel a hagyomány
szerint az istenek a voodoo szentély közepén
felállított világfajelképen, a poteau-mitanon
ereszkednek le a földre, Legba-Ati-Bon néven õt
tekintik a világfa, és ezen keresztül a (szent) fák
istenének is. Ezek után nem meglepõ, hogy Papa
Legbát a keresztény szentek közül Szent Péterrel,
az égi királyság kulcsainak õrével, a mennyország
kapujának megnyitójával azonosítják. Ezenkívül
Maftre Grand-Chemin néven õ a keresztutak,
Maitre Carrefour néven pedig a keresztutaknál végzett éjszakai varázslatok patrónusa.
Papa Legba a sors istene is. Áldozati étkei növények és tûzön sült húsok, szent fája a medicinierbebi, napja a kedd. Színei a zöld, a rózsaszín és a vörös.
3. Maitresse Erzulie (Ezili); számos alakban tisztelik, de elsõsorban a szerelem, a szépség, a
gazdagság, a szerencse, a bõség és a termékenység istennõjeként ismert. Õ a szoláris Papa Legba
lunáris felesége. Holdistennõként a tisztaságot és a szüzességet képviseli. Negatív tulajdonságai
közé tartozik a hiúság, a féltékenység, a bosszúvágy és az összeférhetetlenség. Szereti az
ékszereket, a szép ruhákat és a drága parfümöket. Szent napjai a kedd és a csütörtök, színei a
vörös és a kék, édes ételeket áldoznak neki.
4. Ogou Fer (Ogoun, Ogorin, Ogu-badagri); eredetileg a fegyverek és a
kovácsok, késõbb a háború, a tûz istene. A villámok és a kreatív, alkotó
ötletek ura. Az õ szeretõje Erzulie egyik alakja, Erzulie Freda, a flörtök
és a nõi vonzerõ csapodár istennõje.
Színe vörös, vörös állatokat áldoznak neki, általában disznót vagy vörös
kakast, továbbá szivart és rumot is. Napja a szerda, fája a mangó.
5. Agwe vagy Agoueh; a tenger és a tengeri élõlények istene; õ parancsol
a hullámoknak és õ irányítja a halrajokat; tõle kérnek jó idõt a
tengerészek és gazdag zsákmányt a halászok. Védelmezi és segíti a
hajósokat.
Megidézésekor gyakran használnak kagylót. Általában két fehér birkát
áldoznak neki.
6. Baron Samedi (Papa Ghede); a temetõk, a sírok és a halottak istene. Ruházata egy múlt
századi halottkémére vagy temetkezési vállalkozóéra emlékeztet: szûk, fekete nadrág, fekete
frakk, tökéletesen megkötött fekete nyakkendõ,
fekete cilinder és sötét szemüveg. Legfontosabb
jelképei a koporsók, a temetõi keresztek és a falloszt
ábrázoló szobrocskák. Ez utóbbiak elárulják, hogy a
temetõk ura a szexualitással is közeli kapcsolatban áll.
Ez persze nem véletlen; Baron Samedi ugyanis a loák
egy specifikus csoportjához, a guedékhez tartozik,
akik egyszerre képviselik a halált és a születést, a
túlvilágot és a szexualitást, az enyészetet és a
bujaságot, a koporsót és a bölcsõt, az elmúlást és a
megújulást.
Napja a szombat, színe a fekete. Kedvelt étkei a sózott
hering, a sült kukorica, sült banán.
Áldozatul fekete kecskét és fekete csirkét ajánlanak
fel neki.
A voodoo követõi számára a loák egyáltalán nem valamiféle távoli, ködös vagy egyszerûen csak
szimbolikus istenalakok, hanem meglehetõsen közeli, olykor egészen testközeli lények,
különösen, hogy az eksztatikus szertartások során elõszeretettel veszik birtokba egyik-másik
hívõ testét. Ha a ritmikus dobszó, a barbár inkantációk hipnotikus hatású folyamatos kántálása,
és az órákon át tartó, kimerítõ tánc következtében a szertartás valamelyik résztvevõje transzba
esik, arra a többiek úgy tekintenek, mint egy földre szállt istenre, mivel meg vannak róla
gyõzõdve, hogy egy loa költözött a testébe.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
