A gyertyaviasz alapanyagaként három dolgot lehet
ajánlani:
-méhviasz, a legrégebbi alapanyag. Sokáig ég, viszont nehéz vele dolgozni. Olvadáspontja 65°C
- paraffin, a leggyakrabban használt viasz. Olvadáspontja alacsony 54°C és könnyû vele
dolgozni.
- sztearin, természetes anyag, gyógyszertárakban kapható. Olvadáspontja 74°C. A belõle készült
gyertya tejszerûen fehér, opálos lesz.
Készítsük elõ az öntõformánkat. Vásárolhatunk kész formákat is, de bármilyen házilag készített
öntõforma megfelel. A kanócot rögzítsük a formába. Kössünk egy csomót az egyik végére, majd
húzzuk át a lyukon. Gyurmával tömítsük a nyílást, egyébként kifolyhat a viasz. A másik végét
kössük rá egy hurkapálcára, amit keresztbe helyezünk az öntõformán. Lehetõleg középre
helyezzük a kanócot.
A kanócokat három fõ típusba oszthatjuk: lapos, négyzetes és drótszerû. Az elõbbi kettõt öntött
és mártott gyertyákhoz használják, az utóbbit az úszó és a fogadalmi gyertyákhoz. A kanóc
kiválasztásában legfontosabb, hogy mérete megfeleljen az öntõforma átmérõjének. A kanóc
lehetõleg pamut legyen, mert a mûszálnak égetéskor kellemetlen szaga van. A legjobb a
szövéshez használt felvetõszál. Minél kisebb a forma, annál kisebb kanócot kell használnunk.
Ha az elkészült gyertya próbaégetésekor minimális viasztócsa keletkezik, a kanóc túl kicsi. Ha
viszont a kanóc körüli megolvadt viasztócsa megfojtja a lángot, akkor túl nagy. A kanóc
méretének változtatásával tudjuk legkönnyebben beállítani, hogy gyertyánk hogyan égjen.
Készítsük elõ a gyertya alapanyagát. Ha azt akarjuk,
hogy a gyertyánk sokáig égjen és illata is legyen, akkor
a háromféle alapanyagot fogunk összekeverni (parafint,
méhviaszt, sztearint). Kb. 70% parafin, 10% sztearin és
20% méhviasz a legjobb keverési arány.
Egy másik edénybe tegyünk vizet és forraljuk fel.
Amikor forr, a konzervdobozt helyezzük bele és a
vízgõz felett olvasszuk meg a sztearint, amikor kezd
olvadni, beletesszük a méhviaszt majd a parafint. Mikor
mindhárom megolvadt, színezhetjük színezõanyaggal
és illatosíthatjuk illatanyagokkal. Keverjük össze, majd
óvatosan öntsük az öntõformába. Ahogy hûl, a gyertya a közepén mélyedés keletkezik, ezt töltsük fel viasszal.
A hûtés során ügyeljünk a folyamatosságra, mert ellenkezõ esetben a gyertya berepedezhet,
rücskösödhet. Az öntõedény alakja dönti el a gyertya formáját, ezért érdekes alakú flakonok
készítésével különbözõ formájú gyertyákat önthetünk.
Várjuk meg amíg teljesen kihûl, majd húzzuk ki az öntõformából. Ha nem sikerül, akkor
állítsuk az öntõformát rövid ideig forró vízbe. A kanóc egyik végét vágjuk le és kész a
gyertyánk.
Ha többszínû, réteges gyertyát szeretnénk készíteni, akkor is hasonlóképp tudunk eljárni, csak
rétegesen öntjük a színezett viaszt. Hagyjuk ezt a réteget megszáradni, majd jöhet a következõ
színû réteg. Színátmenetet úgy érhetünk el, ha még meleg viaszra öntjük a következõ réteget.
Döntött felületre téve az üvegedényt, tovább variálhatjuk a csíkok helyzetét.
A gyertyakészítés másik bevált módszere a mártás. Ehhez két edényt tegyünk egymás mellé: az
egyikben a forró paraffin, a másikban hideg víz legyen. Elõször a paraffinba, majd a vízbe
mártjuk bele a kanócot, amelyet egy széles fejû fakanálon átvetve duplán mártogathatunk. Ezt
addig ismételgessük, amíg gyertyánk el nem éri a kívánt vastagságot. Az utolsó mártás elõtt
teafûbe vagy morzsolt fûszerbe, esetleg olvasztott zsírkrétába forgatva érdekes színvariációkat
kaphatunk.
Kétféleképpen színezhetjük a gyertyákat, festékkel és pigmentekkel. A legtöbb gyertyát
festékanyaggal színezik. A pigmentek nagyon koncentráltak, elsõsorban a mártott és faragott gyertyáknál alkalmazzák. Alapvetõ szabály, hogy pigmentet nem használunk a gyertya
belsejének színezésére, mert összetevõi akadályozzák a viasz megfelelõ égését.
Legelõnyösebb kifejezetten gyertyafestésre szolgáló anyagokat használni. Ha mély, sötét színt
szeretnénk, ne növeljük a festék mennyiségét, hanem a gyertya elkészülte után merítsük azt a
festékbe, ugyanis a gyertya anyagának túl magas festékkoncentrációja égési problémákat
okozhat. A szín világosabb lesz, mint ahogy azt az olvasztóedényben látjuk. Az árnyalat
ellenõrzéséhez cseppentsünk egy kevés viaszt fehér papírra. Vegyük figyelembe, hogy az
adalékanyagok is befolyásolják a végsõ színt.
A gyertyákhoz használt illatanyagok két fajtája a folyékony illóolaj és az illatanyag-tömb. Bár az
elõbbi költségesebb, de sokkal jobban mûködik. Kövessük a gyártó útmutatásait. Ügyeljünk arra,
hogy ne használjuk mértéktelenül az olajat, mert a túl nagy mennyiség tönkreteheti a gyertyát.
További gyönyörû gyertyákat lehet készíteni apró kis trükkök
segítségével. A tengerparti nyaralásból hazatérve rengeteg
élménnyel és egy csomó saját kezûleg gyûjtött csigával és kagylóval
lehettünk gazdagabbak. Hogy ezek az apró emlékek még sokáig
emlékeztessenek bennünket egy jól sikerült nyaralásra és ne csak a
fiók mélyén porosodjanak, változtassuk õket otthonunk díszeivé!
Kis kanóc darabka ás olvasztott viasz segítségével öntsük gyertyát a
kagylókba, majd helyezzük õket finom homokkal félig töltött tálba.
Kirándulásaink során összegyûjtött termések (makk, mogyoró, toboz, gomba, csipkebogyó,
tûztövis, madárbirs),a narancs, citrom, mandarin, a növények (tuja, rózsa, árvácska) szárításával,
préselésével szintén elõkészíthetjük majdani díszítõötleteinket. Ezeket úgy tudjuk felhasználni,
hogy az elkészült gyertyára befõttes gumit húzunk, segítségével rögzítjük a növényeket,
gyümölcsöket, majd rafiával körbetekerjük a díszítést. Ezután a gyümölcsszeleteket
ragasztópisztollyal helyezzük fel a gyertyára. Majd az olvasztótégelyben felmelegített paraffinba
kétszer belemártjuk a gyertyát, ezáltal a díszítés viaszhatású lesz.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
