A boszorkányüveg nagyon régi varázslat. A régészeti

vizsgálatok szerint már az 1500-as években elterjedt volt a

használata. Célja, hogy bevonzza és csapdába ejtse a

gonosz, destruktív erőket, melyek tulajdonosa ellen

irányulnak. A népi mágikus hit szerint a boszorkányüveg

megvédelmez a gonosz szellemek és a mágikus támadások

ellen, és visszafordítja a boszorkányok gonosz igézeteit.

A hagyományos boszorkányüveg tulajdonképp egy kis

flaska, nagyjából 3 inch (kb. 7,5 cm) magas, kék vagy zöld

üvegből készül.

Ismeretesek ennél nagyobbak is, az úgynevezett

Szürkeszakáll üvegek, melyek nagyjából 9 inch magasak,

és kerekebbek is, Ezek voltak a későbbi Barmann avagy

Bellarmine kancsók ősei, melyeket a 16. és 17. századi,

kőlni manufaktúrák gyártottak. A Szürkeszakáll és a

Bellarmine kancsók már nem üvegből készültek, hanem

barna vagy szürke kőagyagból, melyet sózománccal vontak

be, és szakállas arcokkal díszitették, hogy elijesszék vele a

gonosz szellemet. Népszerűek voltak ezek a kancsók pénz

elásásához is, mivel úgy hitték, hogy a rájuk igézett

varázslat megvédelmezi a megtalálástól, az arcok pedig

elijesztik az esetleges kincskeresőket.

A boszorkányüveget egy boszorkánynak, javasnak vagy bűbájosnak kell elkészítenie. Tartalmazza az

áldozat (a személy, aki ellen a gonosz erők irányulnak) vizeletét, haj- és körömdarabkákat, töviseket,

menstruációs vért, horgokat, üveg-, fa-, és csontdarabkákat, vörös fonalat - ez utóbbi a tündérek

"befogására" szolgált. (Általában nem ezek mindegyikét, hanem néhány összetevőt.) A későbbi, modern

boszorkányüvegek már inkább rozmaringot, varró- és gombostűket, és vörösbort tartalmaznak.

Az üveget, miután megtöltötték, a birtok legtávolabbi sarkába temették,

vagy a ház tűzhelye alá, esetleg valamely nem feltűnő pontjára a háznak.

Úgy hitték, hogy miután az üveget elásták, elfogja a gonosz szellemeket,

melyek fennakadnak a tűkön, belefulladnak a borba, és végül a rozmaring

elűzi őket. (Észrevehető a hasonlóság az Aradiában található "Citrom és tű"

varázslattal, mely az itáliai boszorkányhagyomány része.)

Néha tengervizet vagy földet is helyeztek bele. Mások homokot, köveket,

csomózott fonalakat, tollakat, kagylókat, gyógynövényeket, virágokat, sót,

ecetet, olajat, pénzérméket vagy hamut tartalmaztak. Más területeken nem

elásták az üveget, hanem a tűzbe dobták, és amikor felrobbant, a varázs

megtört, a gonosz boszorkány pedig, aki a rontást küldte, feltehetőleg

elpusztult.

Az "üvegmágia" formái több száz évesek, már I. Erzsébet korában is

népszerűek voltak, különösen Angliában. Számos üveget találtak tűzhely, padló alá, vagy a falakba rejtveÚgy hitték, hogy a boszorkányüveg egészen addig működik, míg elrejtve és sértetlenül marad.

Számos boszorkányüveg leletről van tudomásunk. A londoni Greenwich-ben például egy egészen

különleges, mintegy 300 éves darabot találtak a közelmúltban, melynek érdekessége, hogy lezárt

állapotban maradt fenn. Benne szögeket, sárgaréz tűket, körömdarabkákat, vizeletmaradványt, és egy

szív alakú, meghajlított szöggel átszúrt bőrdarabot találtak.

A londoni múzeumban látható egy másik darab, a Halywell-i boszorkányüveg, melyet egy 18. századi

ház padlója alá rejtve fedeztek fel. Egy méretes lyukba helyezték, melyet utána földdel töltöttek fel. Az

üvegcsét megvizsgálva nagyjából hatvan réztűre leltek benne, továbbá találtak rozsdás szögeket és egy kis

darab tárgyat, ami lehetett fa vagy csont.

Korábban már mintegy 200 hasonló üvegre bukkantak, de eddig mindegyik sérült volt. Ezekből 130

Bellarmine kancsó volt. A legtöbbjük (95%) tartalmazott tűket vagy szögeket, úgy tűnik tehát,

mindenképp ez volt a legfontosabb "alkotórész". A második legfontosabb alkotórész a haj (25%) és a

vizelet (25%).

Szinte az összes üvegre Nagy-Britannia területén bukkantak. Bár tudjuk, hogy a kolonizációval máshová

is eljutott ez a bűbájforma, Amerikában eddig csak egyetlen leletet találtak, Pennsylvániában, mely a 17.

századból való. A sötét olivazöld színű, arany patinával bevont üvegre fejjel lefelé elásva bukkantak rá -

ez a gyakorlat Angliában is nagyon elterjedt volt. Az üveg alatt két másik tárgyat is találtak: egy darab

madárcsontot (feltehetőleg fogolymadárét), és egy egy kis, fekete cserépedény vörösre mázolt peremének

darabkáját. Az üveg maga hat, kerek fejű tűt tartalmazott, és fadugóval volt szorosan lezárva.