Lehetséges magyarázatok a látható és nem látható szellemekre
Elõször is rendhagyó módon én nem definiálnám, hogy mit nevezünk szellemeknek. Annyi
félével fogunk majd találkozni, hogy mint kiderül, ez közel lehetetlen. Azonban mint látni
fogjuk, a szellemek többségében (hangsúlyozom, többségében..úgy 70-75%-ában) két dolog
azonos. A kísértésük valamilyen negatív dologhoz, netalán személyes tragédiához kötõdik, ez
az, ami kiválthatja a jelenlétüket. A késõbbiekben azt is megláthatjuk, hogy ez miért fontos...
A jelszó – ESP!:
Ez az egyike a manapság divatos magyarázatoknak. Az elmélet hívei feltételezik az ún. "hatodik
érzék" létét (ESP=Extended Sixth Perception, gyk. Kiterjedt Hatodik érzékelés), amivel képesek
vagyunk érzékelni az öt érzékünkön túl terjedõ ingereket. Ezt az elméletet számos tény
támasztja alá, mint például a harmadik szemünk létezése (elcsökevényesedett, kis borsó
nagyságú szerv, nagyjából a homlok középpontjával egyvonalban). Bár ez a "szerve"
mindenkinek megvan, fejlettségi foka különbözõ. Miközben testileg fejlõdünk, ez a szervünk
csökevényesedik, de ennek mértéke meglehetõsen enyhe, felnõtt korunkra az eredeti
méretének 90-95%-a lesz. A belõle kiágazó érzékelõ idegrostok mintegy 30%-a az agynak arra a
területére fut, ahol a szem által összegyûjtött fotonokat rakja össze "képpé" az agyunk, a
maradék 80% pedig viszonylag egyenletesen eloszlik a maradék négy érzékszervünk között.
Ezeken az idegpályákon (orvosi vizsgálatok szerint) ingerek nem futnak, vagy ha igen, az olyan
alacsony szintû, hogy nem üti meg azt az ingerküszöböt, amelynél valamely érzék formájában
"materializálódhatna".
Ezt azért volt fontos megjegyezni, mert sokan úgy tartják, hogy a "szellemvilág" (ezentúl
szupernormális-világ) ugye a mi világunkkal együtt létezik, és ha csak ezt érzékelnénk, akkor
nem a fizikai valóságokat látnánk (emberek esetében), hanem aurákat, mintha egy formáját
kapnánk az infravörös képnek. Ez persze nagyon triviális megfogalmazás volt. A látás sem
igazán pontos kifejezés, hiszen nem megmondható, hogy milyen képet kapnánk. Hiszen míg a
szemünk közvetlenül a beérkezõ fotonokat nyeli el, addig az "elméleti" harmadik szemünk más
típusú ingerekre reagál(hatna). Mindenesetre fõként az azték és maja népek által készített
falvéseteken, jade szobrocskákon látható szimbolizálva a harmadik szem. Viszont nem titkoltan
csak a szertartások közben bemutatott papokon ábrázolják, akiknek a feladata az istenekkel és
szellemvilággal való kapcsolattartás volt a feladatuk. Szertartás közben ez a szem nyitva volt,
míg egyéb ábrázoláskor csukva.
Amúgy tanulmányok szerint a csökevényesedés megindulása úgy 2-3 ezer évvel ezelõtt
kezdõdött, és igazán csak az elmúlt 700-1000 évben gyorsult felt. Bár ezen tanulmányok nagy
részét elméleti síkon vezették le, ha összevetjük, hogy az elõbb említett idõszakban a vallás, és
az azzal járó, manapság csak megmosolygott hiedelemvilág szerves részét képezte az emberek
mindennapjainak. Ellenben a kereszténység megjelenésével, és annak világméretû elterjedésével
teljesen új típusú szemléletmód honosodott meg, és elõfordulhat, hogy a középkorban
elõforduló szellemek, és egyéb (rendkívül gyakori) paranormális észlelések ennek a hatodik
érzéknek a spontán használatával magyarázható, és ezeket az ingereket átitatta idõközben a
mély vallásosság.
Na jó, ezek örvényes vizek, meg el is tértünk kissé a tárgytól...Lényeg az, hogy a szellemek
észlelésére ez az egyik magyarázat...
Bevésõdés:
Nyilván közületek sokan érezték egy szobába belépve, hogy mintha fagyos, vagy nyomasztó lett
volna ott a levegõ. A tárgyak átitatódnak az õket érõ ingerekkel, és mintegy idõszakosan
visszaadják azt. Itt nem kell túlzottan bonyolult dologra gondolni, elég ha a hegedûre
asszociálunk. Az új hegedûnél is úgy tartják, hogy minél többet kell vele muzsikálni, hogy
szépen és igazán tisztán szóljon. úgy tûnik, hogy ezt az elméletet támasztják alá a szellemjárások
különbözõ típusai. Többségük különbözõ negatív élményeket örökítenek meg. A statisztikák
tükrében kijelenthetõ, hogy poltergeist típusú szellem létrejöttére olyan helyen van jelentõs
esély (poltergeist: német mozaikszó, polter zajt, zajongást jelent, geist pedig
szellemet...poltergeistnak nevezünk minden olyan szellemet, vagy olyan szupernormális
jelenséget, amelyet csak hanghatás kísért, netalán tárgyak elmozdulása. Ellenben egy dologban
megegyeznek, mégpedig -a klasszikus értelemben vett - látható jelenség nem kíséri), ahol olyan
negatív, vagy hatalmas feszültséget kiváltó esemény történt, amely (relatíve) rövid ideig tartott.
Ez az idõtartam egy másodperctõl terjedhet egészen kb. 1-2 hónapig. Jól jellemzi ezt az
eseményt VIII. Henrik feleségének (az ötödiknek...), Catherine Howardnak a sorsa.
Õ több alakban is kísért, poltergeistként szinte naponta, a
Hampton Court palotában. A történet 1541. november 4-én
kezdõdött, amikor a királynét letartóztatták, de sikerült
elmenekülnie õreitõl, és a kápolna felé rohant, hogy az uralkodó
kegyelméért könyörögjön. Az õrök azonban utolérték, s a
királyné hiába esedezett zokogva, hiába sikoltozott rémületében,
visszavitték és megerõszakolták. A király ájtatosan tovább
imádkozott, és úgy tett, mintha nem hallotta volna a felesége
segélykérését. Cathrine Howardot a szobájában õrizték egészen
1542 februárjáig, amikor a Towerba vitték és kivégezték.
Rendszeresen lezajlik az esemény "hangjátéka", ez a folyosórész
és a királyné szobája "sikolyok csarnoka" néven vonult be a
szellemvadászok könyveibe. Ez a példa a mélyebb traumákra,
melyek poltergeist típusú jelenséget okoznak. A látható jelenségekre jó példa a "Barna Hölgy",
aki a norfolki Raynham Hallban kísért. õ közel 10 évig élt itt, gyermekét elvették tõle, mély
depresszióba zuhant. A szellemalakja máig is azt az útvonalat követi (ínyencek kedvéért: elsõ
emeleti folyosónál a falból kilép -egykor egy télikert volt ott-, elhalad a szobájáig, idõzik kb. 30-
90 sec-et, vissza a télikert felé, toaletthez, aztán el a lépcsõlejáróhoz, lépcsõn le, falban eltûnik),
amit anno napi 50-60-szor végigjárt.
A bevésõdés elméletét támasztja alá az is, hogy egyes szellemek (amennyiben hangjelenség is
kísérte õket) már nem láthatók (itt mindig a "klasszikus" látásra utalok), hanem
"visszaminõsülnek" poltergeistnek, végül megszûnnek teljesen. Természetesen van lehetõség
ezeknek a bevésõdéseknek a felelevenítésére. Ez legtöbbször tanúk által szokott történni, úgy,
hogy meglátogatják a kísértés helyét. A szellemjárta helyek 20%-ánál a jelenség elkezd ritkulni,
miután 1-3 évnél hosszabb idõtartam eltelik úgy, hogy legalább egy, a kiváltó esemény tanúja
járt volna ott, illetve idõvel megszûnnek. érdekesség, hogy ugyancsak a szellemjárta helyek 30-
35%-ánál, miután az utolsó élõ tanú is _meghal_, elkezd "fakulni" a jelenség, mintha életük alatt
egyfajtaképpen "táplálták" volna a jelenséget, még ha a távolból is.
Ugyancsak furcsa, hogy a bevésõdés legtöbbször keményfákba, és kemény kõzetekbe történik
(pl. gránit), de errõl majd bõvebben késõbb...
Egy aprócska, de mégis fontos tényt hagytam a dolog végére. A bevésõdés újrajátszása
rendszeresen történik, figyelmen kívül kell hagyni ilyen kor a szököéveket, az az ha évenként
ismétlõdik egy jelenség, akkor az mindenképpen 365 nap lesz...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
