A Balkán tündéreinek számos közös vonásuk van: általában halotti,
betegségokozó, károkat elõidézõ, illetve termékenységet elõsegítõ
aspektussal egyaránt rendelkezõ, isteni, illetve démoni lények, akik
meghatározott idõszakokban jelennek meg az emberek között.
Megjelenésük a tavaszi és kora nyári pogány ünnepeken, illetve sajátságos
természeti alakzatokban (vihar, forgószél) a leggyakoribb.
A balkáni tündérhagyományok alapja a thrák-illír, illetve görög-római
hagyományokban gyökerezik, de az ószláv tündérmítoszok is nagyban
befolyásolták. Kimutathatóak szlovén-osztrák-svájci, illetve dél-német
hatások, ez utóbbiak tündérei a téli napforduló idején, és az év egyéb,
halottakhoz kötõdõ idõpontjaiban jelennek meg.
A szélben vágtázó lélekcsapatok, melynek neve a német területeken "Wütendes Heer", "Wildes
Heer", vagy "Wilde Jagd" eredeti szerepük szerint valójában a fonó nõk munkáját ellenõrzik.
Legközelebbi "rokonuk" a Balkán hitvilágában a szlovén "Pehtra Baba", "Zlata Baba" vagy
"Quaternica". A magyar Luca (Lucia) szintén ennek a lénynek egyik aspektusa, aki nálunk
december 13-án, a horvát-szlovén, illetve a cseh-morva legendákban pedig a téli napfordulón
(dec. 21.) jelenik meg.
A Balkán különbözõ népeinek tündérei részben közös, részben
népenként és területenként változó neveket viselnek. A szerb-horvát
tündérek elnevezése a vila, mely a nyugati szlávoknál is igen elterjedt név
volt. A vila szó a szláv kutatók szerint a "szél", forgószél" szavakból ered,
így utalva a szláv tündérlények egyik legfontosabb megjelenési helyére.
A bolgár hitvilágban a tündérek legelterjedtebb neve szamodiva és
szamovila. A szamovila a szamo ("maga") és a vila összetéve, a XVI.
században alakult ki.
Romániában, Bulgáriában és Kelet-Szerbiában az oroszok, ukránok az
általánosan használt ruszalka kifejezéssekl illetik azokat a tündéreket, akik Pünkösdkor
látogatják meg az embereket. A román Irodia, Irodita, Irodiada, valamint a horvát Irudica és
Rudica tündérelnevezések Herodias nevéhez kapcsolódóan utalnak a tündérnépre.
A balkáni népek szívesen használtak olyan neveket is a tündérekre,
melyeket a "valódi név" helyett használtak, lévén, hogy azok kimondása
roppant veszélyes lehet. Különösen a románok bizonyulnak
találékonynak ebben a kérdésben, közkedvelt szavaik a tündérekre az iele
("õk") és dinsele (kb. "õk maguk"). De számos egyéb tabunév is forog a
köztudatban: doamnele ("a kisasszonyok") frumoasele ("a szépek") dulcile
("az édesek"), "büszkék", "erõsek", "szentek", "szüzek", "könyörületesek",
"solymocskák", "szépasszonyok", "fehérek" stb. A szerbek a vilákat divna
("fenséges") névvel illetik. A románok nõi neveken is emlegették a
tündéreket, különösen Erdélyben, ahol egy kilencfõs tündércsapat
mindegyik tagjának egyéni neve van.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
