A tibeti vallás, mint arról már sokszor esett szó, szinkretikus vallás;
befogadta az önmagától eltérõ vallási gondolatokat, kultuszokat. Így az
itt élõk a környezõ népek démonjait beolvasztották saját hitvilágukba.
Démonhonosításnak nevezzük ezt a folyamatot.
A démonok elleni harcot, illetve ennek tanítását a sámánok látták el.
Két csoportra oszthatjuk fel az ártó szellemeket; az elsõ az e világból
már megszabadult, földi erõk fölé emelkedettek, akik közé több ismert
"démon" is tartozik pl.:
Sindzse (Gsin-rdzse, jelentése "halál ura"), szanszkritul Jama az alvilági bíró és halál isten,
az alvilágban ül, két oldalán egy-egy démonnal, az egyikük kezében egy mérleggel,
melyben az elmúlt élet vétségei mérhetõk ki, a másikuk kockákkal, melyekkel kivethetõ
az elhunyt sorsa, illetve a számára kijelölhetõ pokol.
Namszraj, szanszkritul Vaisravana aki a négy világtáj közül, észak lokapálája a fémek és a
drágakövek istene, aki a háztartásokban, mint szerencse és gazdagság isten vonult be az
idõk folyamán.
Lhámo, szanszkritul Deví, több alakban is szereplõ istennõ, aki hol irgalmas, hol félelmet
keltõ, szörnyûséges hiposztázisában jelenik meg. Ez utóbbiak közé tartozik Káli, Durga,
Bahjravi (jelentése "szörnyûséges"), Mahesvari (jelentése "hatalmas úrnõ")
A másik csoportot az e világban mûködõ, itt létrejött és ható tanvédõk alkotják, ide tartozik pl.:
a Nödzsin (jelentése "bajt hozó" "bántalmazó") a betegségek járványok okozója, akit véres
áldozatokkal lehet megbékíteni. Padmaszambhava (kinek nevének jelentése "lótuszból
született") a legrégebbi buddhista iskola, a nyingmapa megalapítója, a legenda szerint a
mágia segítségével több helyi istent és démont is a buddhizmus védelmezõivé változtatta.
Cen és the démonok, melyek alacsonyabb rendû istenek a
tibeti mitológiában. Cen jelentése "erõs, nemes, elõkelõ". Thek az égi világ alacsonyabb rendû istenei, akik a felhõk között
laknak. Idetartoznak a féllábú, félszemû, félkarú Theu-rangok
is, akik a hagyomány szerint a kozmikus aranyteknõc zsírjából
születtek. Vörös lovaikon nyargalászó nagy vadászok, akik
lenyilazzák az utazókat, betegségeket küldhetnek rájuk
Hozzájuk tartoznak a különbözõ légköri jelenségek. Uruk
Pehar, "az ég fehér theuja".
Lú, (más néven klu, jelentése "vízben úszó - földön csúszó")
kígyóistenek, akik kisebb-nagyobb tavakban, forrásokban,
folyók, patakok találkozásánál. Õk irányítják az idõjárást; aszályt vagy felhõszakadást,
fagyot küldenek, õrzik a hasznos ásványokat, betegségekkel verik az embereket.
Feladatuk emellett az istenek palotáinak, kincseinek õrzése. Jó szándékuk elnyerésének
érdekében áldozatokat mutattak be nekik. A legenda szerint, a kozmikus aranyteknõs
hat tojásából kikelt, kígyótestû hal-, béka-, ebihal-, kígyó-, skorpiófejû lények.
Düd, akik démonok és ördögök a tibeti mitológiában. A pokol fejedelmének Márának a
követõi, akik tíz osztályra oszlanak és az emberek negatív indulatait képviselik; vágyat,
gyûlöletet, kétkedést. Mára (jelentése "megölõ, megsemmisítõ") a gonoszságot testesíti
meg, illetve mindazt, amitõl az élõlények a halálukat lelik.
Lha, (jelentése: "isten"), Déva istenosztály megfelelõje. Rendszerint 33 istent sorolnak
ide, de olyakor beszélnek 3306 vagy 3339 istenrõl is. Õk a magas egekben laknak, a
villámlás, az esõ, a mennydörgés istenei.
Dré, a rossz indulatú démonok, õk okozzák a vízbõl, élelembõl származó betegségeket, az
anyagi veszteségeket. Öt osztályba sorolják õket. Gyakran magát a bajt hozó eseményt is
Dré-nek nevezik.
Ide tartoznak a nyen szellemek is, akiknek nincsen pontosan meghatározott életterük.
Kedvenc elnevezésük, ahogy magukat hivatják: betegség-király/királynõ.
Szadag, (sza-bdag, jelentése a "föld ura") helyi istenségek, akik egy meghatározott
földterület felett uralkodnak. Általában antropomorf, vagy zooantropomorf (egér-,
patkány-, mormota-, disznófejû és embertestû) lények. A földön, illetve északi, északkeleti barlangokban és hasadékokban élnek. Áldozatokkal lehet közömbösíteni (rizs,
füstölõ)
Sidák, a szadag egy alcsoportja, õk meghatározott terület urai, úgymint egy szikla, hegyi
átjáró, gázló. Utazáskor pestist, kórokat okoznak, melyeket áldozat bemutatásával lehet
elkerülni.
Dön, ártó démonok, melyeknek több mint 360 vállfaja van; 18 ezek közül különösen
ártalmas, gyermekbetegségeket, epilepsziát okoznak.
Mint láthatjuk, a varázslatos Tibet bõvelkedik különbözõ démonokban, ártó szellemekben; így
érthetõ, hogy ugyanilyen gazdag azon eszközök tárháza, amivel védekezhetünk ellenük.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
