A népi legendákban és címertanban szereplõ mitikus
teremtmény, amely általában ló alakban jelenik meg, a
homlokából szarv nyúlik ki. A világ különbözõ részein azonban
kecske, kos, õz, bárány, rinocérosz, párduc, zsiráf vagy kígyó
alakban is ábrázolják, vagy akár egyszarvú sárkányok és
keveréklények is lehetnek. A középkorban az unikornishoz
keresztény asszociációk is társultak - a szarva az Atyaisten és a Fiúisten egységét szimbolizálta -
de megjelent az udvari szerelem hagyományában is, ahol úgy tartották, hogy csak egy tükröt
tartó szûz szelídítheti meg.
Az unikornist a tisztaság és a spirituális egység szimbólumának tartották, szarvát hímnemûnek,
testét nõnemûnek tekintették. Az egyszarvú szarvának gyógyerejéhez fûzõdõ képzetek szerint a
megmérgezett forrás vizét csak az egyszarvú képes megtisztítani. Az egyszarvú a felkelõ Hold
megtestesítõje, amely vezeti a csillagnyáját, hogy aztán lenyugvóban megtisztíthassa a vizeket.
Ennek a tisztító szerepnek felel meg az egyszarvú fehérsége, szûziessége, holdszerûsége,
szûzanyasága.Tibetben, Mongóliában és Etiópiában él még az az õsi szokás, hogy mesterséges eszközökkel
kétszarvú állatokból egyszarvú állatokat kreálnak. Az állat szarvait kicsi korától kezdve tûzzelvassal arra kényszerítik, hogy egymásra csavarodva nõjenek. Ezek az állatok aztán vezérhímek
lesznek és hírnevet, megbecsülést szereznek a pásztortörzsnek. Ez az egyszarvúság
megvalósítása, az egyszarvúság iránti igény fizikai megnyilvánulása.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
