A nimfák görög mitológiai nőalakok – a szépség, a
termékenység, a természet alkotó és tápláló
erőinek megtestesítői. A nimfák különösen szép
helyekhez vagy tájakhoz kötődnek; otthonaik a
hegyek, völgyek, hűs barlangok, ligetek, fák,
patakok és folyók; dús réteken táncolnak, virágos
mezőkön pajzánkodnak, mindig jókedvűek és
gyakori célpontjai az életerős szatírok szerelmi
vágyainak – az élet mozgalmasságát mutatják be.
Istenek, istennők kísérői; ők Artemisz vadásznői,
Apollón prófétái, Dionüszosz – a mulatozás és a fák
istenének – partnerei, megjelennek a
pásztoristenek, Pán és Hermész oldalán, de
szívesen rajta felejtik szemüket a szép, délceg
halandókon is.
A nimfák elsősorban a termékenység
megszemélyesítői. Alakjaik a természet minden
területét át-, és átszövik. Kiemelt kötődésük a
vizekhez, forrásokhoz és folyókhoz az élet
folytonosságát, a múló időt jelképezi. A víz – termékenyítő erő: a forrás kifejezi a keletkezést, a
születést; a folyó az állandó változást; az óceán a feloldódást, a megsemmisülést. A nimfák a nő életének első szakaszát, annak „fehér aspektus”ait hordozzák. A fiatalság és az örök szépség
megtestesítői, „szüzek”, már nem lányok, de még nem anyák. Ezt a időszakot az un. „vörös
korszak” az anyaság követi, majd a „fekete korszak” az öregség.
A nimfák különböző csoportjai az általuk megszemélyesített természeti erők mentén alakultak
ki. Neveik változatos és jóságos szerepükkel függenek össze – „valamennyi női név eredete
egyszerű melléknév, amely megegyezik a nympha lényegével, bár eredendően nem létezett
ortodox, kimerítő osztályozás e tünékeny teremtmények között.
Föld Nimfák
Alszeidák (völgyek, berkek)
Napaiák (szurdokok, völgyek)
Auloniadok (legelők)
Leimakidok (rétek)
Oreaszok (hegyek, barlangok)
Minthe (menta)
Heszperiszek (kert)
Hamadrüaszok (fák)
Vízi Nimfák
Heleaszok (lápok)
Ókeaniszok (sós vizek)
Néreidák (hullámok)
Naiaszok (friss vizek)
Egyéb
"Kasztaliai-nimfák" (klasszikus múzsák)
Lampadák (alvilág)
A görög nimfák változatos tájak és vidékek szellemalakjai voltak, nem más mint a latin genius
loci, azaz a hely szelleme. (Kultuszuk népszerűségét leginkább a bonyolult Arethusza mítosz
példázza.) A görög kultúrán nevelkedett latin költők verseiben a nimfák hellén sokoldalúsága
elmosódott és alakjaik keveredtek a hazai forrás- és folyamistenségekével (Juturna, Egeria,
Cavmentis, Fontus). Mindezt tovább erősítette, hogy a Lymphakat (eredetileg Lumpae) az
ősitáliai hagyományok víz-istennőit nevük véletlen egyezősége alapján, a görög nimfákkal
azonosították. A klasszicizáló római költészet hatására a vidéki emberek között, a források,
barlangok, sziklahasadékok környékén kiteljesedett a nimfa kultusz. Ugyanakkor a Római
Birodalom tanult osztályai körében betöltött szerepük fokozatosan csökkent és majdnem
kizárólagosan a vízi elemek istenségeiként jelentek meg.
A nimfák ugyan halandók, de nagyon sokáig élnek és sohasem vénülnek meg: éppen ugy, mint a
források, amelyek bár kiapadhatnak, de az elaggás jeleit sohasem mutatják föl. Kecskéket,
bárányokat, tejet, olajat és bort áldoztak nekik, de már egy-egy árnyékos fa ültetése, vagy a
forrás megkoszorúzása is a kultuszhoz tartozott. Áldozati ajándéknak gyakran olyan tárgyakat
választottak, melyek a vizzel összefüggenek: békákat, ivószarukat, csészéket stb. A művészet a nimfákat szűzeknek ábrázolja, régebben felöltözve, később félig, vagy egészen is
meztelenül; kezükben gyakran vizes korsót, vagy kagylót tartanak, állnak, vagy térdelnek, vizet
merítenek, pihennek, játszanak, táncolna, néha Pán, a szatirok és más istenek társaságában is.
A fanimfát a legendák szerint sosem ember szüli, hanem mindig egy bizonyos fa. E fának óriási
levelei vannak, melyek képesek egy embert beburkolni. A fa maga némileg a szomorúfűzhöz
hasonló, mert ágai lelógnak, rajtuk e vaskos levelekkel. A levelek is lelógnak. Az ágak nem külö-
nösebben vastagok, de e sok nagy levél miatt a fa maga mégis inkább egy kupolához hasonlít. A
nimfalány e levelek egyikében „születik”, ilyenkor a levél összepöndörödik, afféle orsóformává,
ebben alakul ki folyamatosan a lány, mert a levélorsó belseje megtelik afféle kocsonyával,
melyből fokozatosan kialakul a nimfa.
|