Az üst vasból vagy rézbõl készült, domború fenekû, füllel ellátott
fõzõedény. Mágikus értelemben azonban az õsi pogány vallások és
kultuszok egyik fontos tartozéka. Az üst az átalakítás különleges
edénye, melyben a bizonyos formában belekerülõ tárgyak valami
mássá alakulnak át. Általában ez a folyamat az alkotórészek hevítése,
érlelése vagy fõzése által megy végbe.
Ebben az értelmében az üst az Istennõ méhének jelképe. Az
újjászületés, a megtisztulás, a mágikus mesterség jelképe.
Különbözõ fõzetek, gyógy-elixírek, bájitalok elkészítésénél használják. Anyaga vörösréz,
sárgaréz vagy leginkább vas. Három lába van.
Ezen kívül használatos termékenység rítusokhoz vagy tisztánlátáshoz, ezen esetekben vízzel
töltik tele, termékenységi rítusnál virágokat, növényeket is tesznek bele. Az õsi népek áldozati
üstjei és a keresztény keresztelõmedence a megtisztulást és a beavatást egyaránt jelképezték.Az üstben gyakran tüzet is gyújtanak. Pogány népszokás szerint akik átugorják a tüzet (melyet
üstben gyújtottak vagy szabadon) - azoknak teljesül a kívánságuk, és boldogok lesznek. A
Wiccák Yule-kor a megtisztuás szimbólumaként gyújtanak tüzet az üstben. Az üstbe éghetõ
anyagot, pl. alkoholt öntenek, vagy vörös gyertyát állítanak, és az lobog a szertartás végéig:
"Fogyó Hold bölcse, csillagos éjjel Istennõje,
a Te üstödben gyújtom ezt a tüzet,
hogy átformáljam mindazt, ami megfertõz minket.
Forduljanak meg az energiák
Sötétségbõl fénybe!
Gonoszból jóba!
Halálból életbe! "
Lithakor pedig vízzel töltik fel és teleszórják friss virágokkal.
Belsõ-Ázsiában õsidõk óta öt alapelemet különböztették meg: a tüzet, a vizet, a földet, a fát és a
fémet, szemben a nyugati négy alapelemmel: a tûzzel, a vízzel, a földdel és a levegõvel. Már a
hunok is õsi ételeik elkészítésében az öt alapelem elvét követték: 1. az áldozati étel bronzból
vagy vasból készített üstben fõtt (fém); 2. az üst alatt a tüzet a táltos által kiválasztott fa
biztosította; 3. az üst a földön állt; 4. az áldozati ételek elkészítéséhez vizet használtak. Az
áldozati étel alapanyagait a táltos úgy válogatta össze, hogy azok kifejezzék a világfa hármas
szintû jelképrendszerét: 1. az égivilágot a fán termett gyümölcsökkel, levelekkel, virágokkal és a
fán összeszedett mézzel; 2. a földi világot a föláldozott állattal és a földön összegyûjtött
növényekkel és fûszerfüvekkel; 3. a föld alatti világot a földben megtermett gyökerekkel,
gumókkal és hagymákkal.
A görög és a kelta mitológia üstjei a harcosok, istenek újjászületését segítették elõ. A papok vagy
papnõk beletették, és megfõzték a halottak testét, hogy azok új életre kelve szálljanak elõ belõle.
A híres Gundestrup üst, vagyis egy Dániában talált kelta kori lelet egyik dombormûve is ezt a
folyamatot ábrázolja.
A legendás üstök között találhatjuk Kerridwen üstjét. A walesi
mitológiában ismeretes Taliesin kalandja, aki bárd volt, és a mítosz
szerint az elsõ ember, aki a jövõbelátás képességét birtokolta.
Taliesin Kerridwen szolgája volt, aki egy varázsfõzetet készített, és
egy álló éven keresztül kavargatta, míg csak a tudás három cseppjévé
nem sûrûsödött. Amikor azonban Taliesin a tüzet táplálta az üst
alatt, egy kevés forró folyadék ráfröccsent, és megégette. Szopogatni
kezdte sebes ujját, és ezáltal a múlt, a jelen és a jövendõ minden
titkának tudójává vált.
A kelta mitológia másik híres üstje a Daghda isten által birtokolt csodás edény, melybõl soha
nem fogy ki az étel. A határtalan fantázia, a bõség, a kimeríthetelen gazdagság és az anyaméh
szimbóluma.A germán mondákban szintén szerepel üst: a Hymir-ének kerettörténete szerint Égir
tengeristen ivászatra hívja az isteneket. A mézsör fõzéséhez egyedül az óriásüst, Hymir óriás
féltve õrzött kincse hiányzik. A mesebeli fordulatokban gazdag ének arról szól, hogyan kerül a
híres üst az óriásoktól az istenekhez. Az üstszerzõ kaland fõhõsei Tór és Tyr.
Üst, üst, gyûlj tele!
Férget, mérget üss bele!
Kõ alatt kit harminchárom
éjjel izzaszt hideg álom,
legelõször buta béka,
te kerülsz be a fazékba!
Szikra pattan, olthatatlan,
ég a munka, forr a katlan.
Nádi kígyó az övem:
sülj meg, fõjj meg odabenn;
gõte szeme, egy marok
denevérszõr, gyíkfarok,
siklófulánk, eb foga,
villanyelvû vipera:
bûvös erõd bonthatatlan
bugyorogjon a pokolban.
Szikra pattan, olthatatlan,
ég a munka, forr a katlan.
Lócsont, sárkány pikkelye,
éji konkoly gyökere,
múmialé iszonya,
cápa sózott uszonya,
vaksötétben letépett
holdfényittas beléndek.
Szikra pattan, olthatatlan,
ég a munka forr a katlan.
(Shakespeare: Boszorkánydal - Szabó Lõrinc fordítása)
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
