Furcsamód mikor szóba kerül a wicca története, sokan kezdetnek a kökorszakot, bronzkorszakot emlegetik. Tény, hogy vallásunk több történelmi korból is merít inspirációt, de legyünk őszinték: ezen történet valójában egy Gerald Gardner nevű fickóval kezdődik. Érdemes végigkísérni életét, hogy pontosan át tudjuk látni a wicca eredetét.

Gardner 1884-ben, Blundellsandsben született gazdag, középosztálybeli családból. Asztmája miatt dajkája a Kanári-szigetekre, Accrába, majd Madeirára vitte, végül 1900-ban férjhez ment Ceylonra, éa a szülőkkel való egyeztetés után a gyerek velük maradt.

1905-ben Gardner visszalátogatott Angliába, ahol a család metodista ágával ismerkedett meg, ők világosították fel két családi legendáról. Az egyik szerint az egyik ősüket boszorkányság vádjával megégették, a másik szerint nagyapja szintén boszorkány volt, miután annak szeretője megtérítette.

1908-ban Borneóra költözött és gumitermesztéssel kezdett foglalkozni. Nem jött ki jól a főnökkel, aki szerette volna az egész környező erdőt kivágni és gumifákat telepíteni a helyükre, viszont a Dajak fejvadászokkal barátságot kötött. Itt nyűgözte le először az ősi vallások mélysége, itt ismerkedett meg a mágiát, vallást és a hétköznapi életet egységben szemlélő világlátással és az animizmussal.

A londoni Nagypáholy feljegyzései szerint 1910 május 23-án, Ceylon akkori fővárosában, Colomboban lett Szabadkőműves Inas, június 20-án Legény, végül június 27-én Mester.

1911-ben Malájföldön nyaralt, ahol munkaajánlatot kapott és ezért letelepedett. Itt a helyi egyik pigmeus törzzsel, a Sakikkal barátkozott össze. 1923-ban feladta a gumitermesztést és állami alkalmazottként a gumiültetvények felügyelője lett. Saját szemével látta a helyiek mágikus praktikáit, s maga is megtanult különböző módszereket.

Legfőképp a krisz kés érdekelte, erről könyvet is írt, mely 1936-ban jelent meg. Ekkor kezdett komolyabban régészettel foglalkozni. Ő tárta fel Johore Lamát, a királyi temetőt Kota Tinggiben, és Sayang Penangot, egy várost a dzsungelben. Az ásatások során talált leletek például bebizonyították, hogy folyt kereskedelem Malajzia és a római birodalom közt. Az ásatásokat titokban folytatták, mivel a helyi szultán, Ibrahim Iskandar Al-Masyhur ibni Abu Bakar a régészeket csak egy kicsivel tartotta többre a hullarablóknál.

1936-ban hazaindult Angliába. Út közben Palesztínában segédkezett Lákis feltárásánál. Különösen egy templom nyűgözte le, ahol mind Jahve, a judeo-keresztény férfi isten, mind Astarot istennő szobrait megtalálták. Hazafelé megállt még Törökországban, Görögországban, Magyarországon és az akkor már nemzetiszocialista vezetés alatt álló Németországban.

1938-ban Ciprusra ment, ahol reinkarnációs élménye volt - úgy érezte, járt már ott egy előző életben. Részben ezen élményére alapozva megírta második könyvét, az Egy istennő érkeziket, melyben Dayonis királynő mágia segítségével veszi fel a harcot a hódító egyiptomiak ellen.

1939-ben rengeteg jelentős dolog történt Gardnerrel. Megjelent az Egy istennő érkezik, felveszik a Folklore Society-be (Néprajzi Társaság), megjelentik első cikke a a Társaság által fenntartott Folklore magazinban - egy doboznyi tárgyat ír le, melyek szerinte Matthew Hopkins, a híres boszorkányvadász birtokában voltak, a cikkből kiderül, hogy igen tájékozott volt a témában -, és találkozik a Crotona Rózsakeresztes Közösséggel. Ez utóbbi nem igazán nyűgözte le Gardnert, de találkozott néhány olyan emberrel, akiket elfogadott és komolyan tudott venni. A legendák szerint ők voltak azok, akik elvitték "Old Dorothy" Clutterbuck házába, ahol mezítelenül átesett egy avatási ceremónián és így került a New Forest covenbe. Saját bevallása szerint eközben hallotta a "Wica" szót, melyről tudta, hogy az angol witch régies alakja. Azonnal eszébe jutottak Margaret Murray könyvei az ősi boszorkánykultuszról és boldogság töltötte el, hogy nem halt ki ez a hagyomány.

A legenda szép, de érdemes néhány dolgot megjegyezni. A csoport neve New Forest Nudista Klub volt, nem coven. Több forrás is azt állítja, hogy Dafo, a Gardnert avató "főpapnő" Gardner szeretője volt és a férfi szerint született boszorkány. Romantikus hévből kérte meg a nőt, hogy avassa be, s az egyfajta inspirációs rítus keretében tette meg; semmi egyéb kerete nem volt ennek az egésznek. Az is kétséges, hogy Old Dorothy vajon boszorkány volt-e, feltehetőleg nem. Tudható egyébként, hogy hősünk nem ódzkodott kiszínezni a valóságot, ha szükség volt rá. 1946-ban a felvették a Folklore Society tanácsába, s az akadémiai elismertség érdekében a szingapúri és a toulouse-i egyetemek doktori címének birtokosaként állította be magát. Doreen Valiente később bebizonyította ezen állítások valótlanságát.

1946-ban, a II. Világháború végével Gardnerék visszaköltöztek Londonba, Gardner pedig megalapította a Bricket Wood covent, ennek Dafo volt az első főpapnője. Közben csatlakozott több ezoterikus és okkult csoporthoz és rendhez is. Aleister Crowleytól, akinek Arnold Crowther mutatta be és kivel összesen csak háromszor találkoztak, megkapta az Ordo Templi Orientis hetedik fokozatát, amely feljogosította avatások végzésére - a papír, mely ezt igazolja, egyébként Gardner kézírásával lett megírva, csak az aláírás Crowley-é. 1947-től Gardner volt az OTO legmagasabb rangú tagja Európában és ezáltal itteni vezetője is, de gyenge egészsége miatt 1951-ben átadta a címet Frederic Mellingernek. Crowleytól több könyvét is megvásárolta, többek közt a Törvény könyvét és a Kék Equinoxot is, mely legfőbb forrása volt a Gardneriánus wiccában a crowleyánus hatásnak.

1949-ben megjelenik a High Magic's Aid (Magas mágia segedelme) című könyve, melyet a covenbe való felvétel előtt elolvastatott minden jelölttel. Ha a benne leírt meztelen, korbácsolásos rituálék megbotránkozást keltettek, rá lehetett fogni, hogy csak történelmi kutatáson alapuló fantázia; ha azonban érdeklődést mutatott az illető, be lehetett vonni a titokba.

1952-ben ismerkedett meg Doreen Valientével, aki később rengeteg szöveget írt rituális célokra és segített Crowley túlzott hatását csökkenteni az Árnyak Könyvében.

1954-ben Gardner megvásárolta a man-szigeti boszorkánymúzeumot Cecil Williamsontól és élete végéig vezette azt. Ugyanebben az évben megjelent első, konzekvensen a wiccáról, mint vallásról szóló könyve, a Witchcraft today (Boszorkányság ma). Ekkoriban kezdte el a médiaszereplést is, mely miatt coventagjai erősen kritizálták. Erre reakcióként előállt a ?wicca törvényekkel?, egy igen kétséges irománnyal, melynek szövege sokak szerint egyik részről gyökeresen ellenkezik a vallás alapgondolataival, másik részről szó szerint lett átvéve Gardner könyveiből. A coven ennek hatására ketté szakadt.

1959-ben megjelenik második wiccával foglalkozó könyve, az első sorban levélben feltett kérdésekre válaszoló The Meaning of Witchcraft (A boszorkányság értelme).

1960-ban barátja, a szufi Idries Shah megírja Gardner életrajzát, de mivel nem szeretett volna a rossz hírű boszorkánysággal kapcsolatban emlegetve lenni, Gardner covenjének akkori főpapjának, Jack Bracelinnek a nevét használta.

1964-ben szívrohamot kap egy Libanonból visszatérő hajó fedélzetén és meghal. Tuniszban, a következő kikötőben temetik el. Később Eleanor Bone főpapnő Gardner sírjának keresésére indul. Megtudja, hogy a temetőt épp átalakítják és még időben gyűjt elég pénzt, hogy a holttestet egy másik temetőben újra eltemessék, ahol a mai napig nyugszik.

Nos, ez hát a wicca történetének kezdete. Gardner, mint láttuk, rengeteg forrásból dolgozott. A borneói és maláj ősvallás, a babiloni vallás, a klasszikus görög-római pogányság, a középkori varázskönyv-hagyomány, Graves, Murray és Leland romantikus néprajzi könyvei, a szabadkőművesség ? egy bizonyos társadalmi osztályon felül mindenki ide tartozott nem csak Angliában, de Magyarországon is -, a rózsakeresztesség, az angol folklór, a kabbala, a nyugati okkult reneszánsz ceremoniális mágiája és egyes költők munkássága mind hozzáadott ezen valláshoz.

Mivel Gardner forrásai ebből a szempontból hitelesek voltak, mondhatjuk, hogy az animista elemek valóban a bronzkorra mutatnak vissza. Valóban, a wicca gondolatkör igyekszik azon spirituális forráshoz visszakapcsolódni, amelyet őseink ösztönösen ismertek fel, a hétköznapok isteni mivoltának megéléséhez. Azt azonban be kell látnunk, hogy a wicca jelen formájában a huszadik század közepén keletkezett.

Kiemelnék még egy fontos momentumot. Többen kritizálják Gardnert azért, mert valótlanságokat állított. Ezek nem látják át a történetek, mesék, legendák hatalmát és elengedhetetlen jelentőségét egy vallás kialakulásában és terjesztésében. Gardner olyan mítoszt kreált a wiccának, amelyből az képes volt gyermekkorában táplálkozni és fennmaradni. Mostanra már felnőtté cseperedett vallásunk, így nem sínyli meg az őszinteséget.

Doreen Valiente igyekezett a wiccát megtisztítani Crowley szimbológiájától és ideológiájától, nem azért, ahogy sokan gondolják, mert fél, hogy a Fenevad rossz hírneve szennyezné be a vallást, hanem mert egy ősi boszorkányhit újraélesztéséhez nem illik a Thelema pszeudo-egyiptomi gondolatvilága.

Folytassuk a történetünket. A hatvanas évek hatalmas változásokat hoztak az ötvenes évek szigorú prüdériájához képest. Az intézményesített kereszténységből kiábrándult fiatalok ezrei kutattak új spiritualitás után. Ennek több következménye is lett. Egyik a megnövekedett érdeklődés minden alternatív gondolat iránt, így a teozófia, az anthropozófia, a spiritizmus új virágkorát élte.

Másik a nem-konzekvens, a kereszténység alapelveinek ellent nem mondó keleti gondolatok beáramlása. A hippik tömegesen látogattak a varázslatos Indiába, ahol bármely fűszerárus, zöldséges vagy piaci kofa kiadhatta magát gurunak - a főleg amerikai fiatalok nem válogattak, míg általános semmiségeket mondott és kihangsúlyozta a szeretet fontosságát, az illetőt spirituális mesternek tekintették. Az eredeti kontextusukból kiragadott vallási gondolatokat egyszerűen behelyettesítették bizonyos keresztény terminusok helyére, így járt például a karma és a reinkarnáció tana, de olyan jelképek, mint a Jin és Jang is. Rengeteg új szekta, kultusz, vallás és egyház alapult ebben az időben, köztük néhány kiállta az idő próbáját. Ilyen a Diszkordianizmus (1958-60 környéke), a LaVey-féle Sátán Egyháza (1966), de a Frost házaspár által alapított Wicca Egyház is (1968).

Ebben a légkörben két fontos dolog is történt. Bucklandék avatást kapott Monique Wilsontól (1963) és az Egyesült Államokba vitte a vallást, illetve Alex Sanders találkozott a wiccával.

Alex Sanders Arnold és Patricia Crowtheren keresztül került a Mesterséggel kapcsolatba, akik az első boszorkánysággal kapcsolatos médiabotránya, a Manchester Evening News címlapon hozott sztorija után megszakították vele a kapcsolatot. Innentől a dolgok homályosak. Alex valamilyen módon hozzájutott a Gardneriánus Árnyak Könyvéhez - hogy ez a megfelelő módon történt, avatás során, vagy sem, valószínűleg örök rejtély marad ?, azt saját anyagokkal egészítette ki és irányzatának rengeteg követőt szerzett. Folyamatos szereplési vágya miatt sokan ismerték, de a legtöbb avatott nem tartotta elfogadhatónak viselkedését. Jelenleg azonban a legtöbben úgy gondolják, Alex Sanders nagyon sokat tett a wiccáért.

Raymond Buckland és felesége, Rosemary 1963-ban Wilsontől egy tíznapos intenzív képzés során megkapta az összes avatást elsőtől harmadikig, majd megalapították az első amerikai wicca csoportot, a Long Island covent. Tőlük származik a legtöbb Gardneriánus az USA-ban.

Bucklandék vezetnek át minket a hetvenes évekbe. Látszott, hogy házasságuk már nem tart soká, ezért két legbuzgóbb tanítványuk, Theos (aki nő volt) és Phoenix (aki férfi) villámgyorsan leültették Rosemary-t, hogy mondjon el mindent, amire vissza tud emlékezni a szájhagyomány útján terjedő wiccáról. Ezt mind buzgón, szóról szóra lejegyzetelték, majd az Árnyak Könyvéjük részévé tették. Ez a mai napig jelentős része az amerikai ÁK-nak.

A szakítás után Buckland megalkotta Seax Wicca néven saját irányzatát, amelyben elfogadta az azonos nemű avatást, a az önavatást és hasonló, a vallás esszenciája helyett a könyveladási statisztikákat szem előtt tartó gondolatokat.

A Long Islandből leszármazó Gardneriánusok egy része egyre szigorúbban vette az ÁK szabályozásait, s végül odáig jutottak, hogy megpróbálták nemzetközileg elfogadtatni azon elképzelést, miszerint "a wicca Gerald Gardner szellemben és gyakorlatban változatlanul fennmaradt tanításainak összessége".

Több meleg férfi is elkezdett a wicca iránt érdeklődni, első sorban az Istennő miatt. Ők alapították meg a Minoan Brotherhoodot (Mínoszi Fivériség), ez csak férfiakból álló csoportot; a leszbikusok ennek mintájára a Minoan Sisterhoodot (Mínoszi Nővériség). Ezen csoportok szertartásai, gondolkodása azonban olyannyira különbözött a gardneri úttól, hogy a heteroszexuális többség kijelentette, ezen irányzatok nem tartoznak a Gardneriánus vonalba többé.

A feministákat a valláson belül a nemi egyenjogúság vonzotta eleinte, de hamar jóval nagyobb teret nyertek, ennek köszönhető, hogy Amerikában sokkal hangsúlyosabb a főpapnő szerepe, mint az európai Gardnerianizmusban. Ennek a két faktornak volt köszönhető az a döntés is, amely szerint csak akkor érvényes egy avatás, ha a főpapnő húzza a kört, így férfiak nem avathatnak egyedül - hangsúlyoznám, hogy ez Európára nem jellemző. Az, hogy csak ellenkező nemű avathat be bárkit, alapszabály, de egy főpap ugyanúgy önálló tud lenni.

Nagyjából ugyanekkor, a hetvenes években jelentek meg tömegesen a legfantáziadúsabb történetekkel előálló, magukat Gardneriánusnak, illetve Gardner előtti hagyományokat követőknek beállító irányzatok, természetesen legtöbbjükről kiderült, hogy valótlanság. Egyesek azt állítják például, hogy az, aki az irányzatot indította, az 1800-as években vándorolt Amerikába Angliából és Gardner előtti wiccát vitt magával. Mások azt állítják, érdeklődésük felhívta néhány családi hagyományt követő witch figyelmét és egy ősi kőkörben be is avatták őket.

1979 nevezetes dátum, ekkor indult ugyanis a később Silver Circle néven híressé vált Gardneriánus csoport Hollandiában Morgana és Merlin Sythove vezetéssel, akik rengeteget tettek a vallás Anglián kívüli ismertségéért. 1980-ban léptek a nyilvánosság elé Wiccan Rede című magazinjukkal, 1997-ben szervezték meg az első, a pogányok kapcsolattartását elősegítő "witches' cafét"? (boszorkánykávézó).

A konzervativizmus és a hagyományok koncepciójának teljes félreértelmezése a nyolcvanas évekre megszülte az ellenpólust. Scott Cunningham, Silver RavenWolf és a hozzájuk hasonló gondolkodású írók hada kialakította azt az irányzatot, amit ma neowiccának neveznek. Ezen gondolatkör hihetetlen népszerűségre tett szert, főleg azért, mert a neowicca semmiféle elkötelezettséget vagy komolyságot nem követel.

A kilencvenes évek a neowicca terjedésének időszaka. Tévésorozatok jelennek meg - először a Buffy a vámpírvadász (1997), majd a Bűbájos boszorkák (1998). A tradícionális wicca jelentőségét a legtöbben már fel sem ismerik. Magyarországon 1998-ban jelenik meg a Kelta-Wicca Hagyományőrzők Egyháza, eleinte egységesen egyfajta egyszerűsített rituálérendet követve, majd a különböző vezetők egyre inkább saját utakat kezdenek járni. Egyesek inkább a ceremoniális mágia felé fordulnak, mások a tündérwicca felé érdeklődnek, megint mások megpróbálnak a forráshoz visszatérni.

A második évezred legnagyobb áttörése az Internet elterjedése volt. Ez a fejlemény rengeteg előnnyel, de legalább ugyanannyi hátránnyal is járt. Az emberek már nem könyvek, hanem az Internet alapján tájékozódnak a wicca felől. Ennek előnye, hogy könnyebb a hiteles embereket, csoportokat megtalálni, ugyanakkor sokkal nehezebb kiválogatni őket a milliónyi hiteltelen közül. Az információk hitelessége viszont mindenképp megsínylette ezt az újítást.

Itt tartunk jelenleg. Több európai országban is, mikor wicca workshopot tartottunk, a legfőbb kérdés ilyesmi volt - az egyik honlap azt írja, hogy meghal a Napisten, a másik Tölgykirályról és Magyalkirályról beszél, melyik az igaz? Mi pedig megpróbáljuk helyretenni a dolgokat és feltenni a legfőbb kérdést, mely válasz erre: Mi történik ilyenkor a természetben?