"Az első dolog, amivel mindenki találkozik, mikor a Wiccáról van szó, az Intelem: "An Ye Harm None, Do What Thou Wilt". Ez modern angolra lefordítva: "If it harms none, do what you will", azaz "Ha azzal nem ártasz, azt tégy, amit akarsz".

Kis kitérő: Rengeteg helyen lehet rengeteg félrefordítással találkozni. A második helyezett, amely még rendelkezik az Intelem szellemiségének bizonyos aspektusaival a "Tégy amit akarsz, de ne árts" verzió. A legszörnyűbb a "Tégy, amit akarsz, de ne árts senkinek".

Lássuk, mi is az Intelem lényege? Először is az, hogy Intelem, nem Törvény. Útmutatás, hasznos jótanács. Másodszor: a hangsúly az "azt tégy, amit akarsz"-on van - ez az első irányelv, a "Ha azzal nem ártasz" miértjét a Háromszoros Visszatérés Törvénye rejti magában, amire később kitérünk.

Az Intelem a hetvenes évek elején jelent meg egyébként a Wiccában, mint a mágikus munkára vonatkozó aranyszabály, csak mintegy tíz évvel későbbre notte ki magát, először általános erkölcsi irányelvvé, majd mostanra több helyen szinte törvénnyé.

Az Intelem magyarázata a Háromszoros Visszatérés Törvénye, amely azonban nem emberi, hanem természeti törvény jelleget mutat: "Minden, amit teszel, háromszor száll vissza". Ez is magyarázatra szorul, hiszen naivitás lenne szó szerint elfogadni ezen gondolatot. Az alapja a hatás-ellenhatás törvénye. Ha hatsz a világra, a világ visszahat rád. Ha a fejünket beleverjük a falba, lehet, hogy a fal megreped, vagy betörik - de a fejünk fájni fog. Miért háromszor száll vissza? A cselekedeteink közvetlen következményei pusztán fizikai érzékeinken keresztül érkeznek be hozzánk, a minket érő visszahatást azonban fizikailag, érzelmileg és intellektuálisan is megéljük.

Természesen arról sincs szó, hogy egy egység dologért pontosan egy egység ugyanolyan dolgot kapunk visszahatásként. Itt jön be a "Web of Wyrd" koncepciója, amit talán a "Természet Hálójaként" lehetne fordítani. Ha egy bizonyos jellegű rezgést elindítunk, hasonló jellegű rezgés fog visszatérni hozzánk. Ha valaki jóindulatú, figyelmes, jókedélyű, ezen "rezgéseket" kelti, így előbb-utóbb hasonló jellegű visszahatást kap, az emberek megkedvelik. Ha valaki folyamatosan rosszkedvű, gyűlölködik, átkoz, akkor ugyanezt vonzza be - az emberek eltávolodnak tole.

Fontos azt is megemlíteni, hogy a dolog nem, ismétlem: NEM jutalomcukorka / büntetovirgács jelleggel muködik. Igazságtalanságot kiabálni ugyanolyan, mintha a gravitációt hibáztatnánk, ha elesünk. Ez pusztán az univerzum egyik beépített törvényszerűsége.

Ezen két szabály egy alapvetéssé olvad össze: Te Vagy A Felelős. A Wicca felelősséget vállal minden cselekedetéért, mert tudja, hogy a természet kiegyensúlyozza önmagát. A tisztességtelenség, a hazugság, az átok, a szerelmi kötés visszaüt. A Wicca nem azért nem teszi általában ezen dolgokat, mert tilos volna. Nem holmi vallási parancsolat, hanem saját becsületérzéke, empátiája az, ami visszatartja - ha ez nem, akkor pedig saját jól felfogott érdeke. Ennek ellenére előfordul, hogy egy Wicca árt. Ezt azonban (ideális esetben) alaposan megfontolva, a visszahatás és a következmények pontos ismeretében teszi, tudatosan felvállalva azokat.

Itt érkezünk el a Wicca etika egyik sarkallatos pontjához, a Jó és Rossz kérdésköréhez. A Wicca vallás, mint láttuk, nem hisz az Egy Igazságban, ezért a Jó és Rossz sem része a vallásnak. Ha minden igaz bizonyos szempontból, akkor semmi nem lehet tökéletesen Rossz, vagy tökéletesen Jó. A Természet nem ebben a mátrixban mozog. A macska nem azért játszik az egérrel, mert Rossz, és a fa sem azért ad hűs árnyékot a forró nyárban, mert Jó lenne. Minden igyekszik a természete szerint az általa felfogott lehető legjobbat tenni. Azok, akik "spirituálisan rövidlátók", azt nézik, hogy nekik mi a jó, ezért akár másokat is hajlamosak megkárosítani. Azok, akik értik az Intelmet és a Háromszoros Visszatérés Törvényét, inkább azt nézik, hogyan lehet mindenkinek a lehető legjobb - magukat is beleértve, hiszen az aszkétizmus sem jellemzoje vallásunknak.

Kitérnék még egy apró, de fontos dologra, amely akár titoksértésnek is felfogható, de megkerülhetetlen az említése ezen témával kapcsolatban. Bizonyos irányzatoknál avatáskor az avatandó esküt tesz bizonyos dolgokra. Ezeknek mibenléte teljesen mellékes a mi szempontunkból, ami fontos, az a megfogalmazás. Elhangzanak olyan dolgok, hogy "anyám méhére", "eljövendő életeim reményére", "előző életeim emlékére", gyakran anyagi javak, a mágikus erő és hasonlók is említve vannak. Ez egyértelműen modern dolog. Egy ősi keltának vagy germánnak mindez természetes volt. Ha valamit megígért, akkor a szavát adta rá, a becsülete a tét. A becsületét vesztett pogány nem születhet újjá - nincs az a túlvilág, amely beengedné. A modern korban azonban kénytelenek vagyunk emlékeztetni magunkat, mit is teszünk pontosan."