A boszorkányok által használt gyógynövények

"A virágok, növények és fák néprajza olyan hatalmas téma, mely önmagában egy teljes könyvet megtöltene. A gyógynövények titkos tulajdonságainak tudományára alkalmazott, ősi szó a "Wort Cunnning" (kb. "füves tudományosság"), mely mindig is a Witchek különleges tanulmányainak tárgya volt.

A növények tudományának két fő aspektusa van. Az egyik elsősorban gyógyászati hatékonyság szempontjából osztályozza a gyógynövényeket, a másik pedig azok okkult, rejtett, mágikus attribútumaival foglalkozik. A Witchek ezen tudásnak mindkét aspektusát használják Mesterségükben.

Észrevehetjük, hogy a "pharmacy" (gyógyszertár - angol) az ősi görög "pharmakeia" szó származéka, és ez a szó mencsak "gyógyászati szerek összességét", de "mágikus bájitalokat" is jelent. A Mesterség görög patrónus istensége Hekaté volt, a hold hármas istennője, és nagyon sok történet szól róla, többek között azok a híres, görög legendák is, melyek Médea és Kirké, a híres boszorkányok történeteit regélik el. Theokritusz második Idillje, mely aPharmaceutria címet viseli, egyáltalán nem fest ártatlan képet a gyógynövények használatáról, sőr, mint Montague Summers mondta, "élénk és realisztikus képet fest a görög boszorkányságról". (A Boszorkányság földrajza, Kegan Paul, London, 1927.)

A Witch és az ő fortyogó üstje, a kép, mely annyira nyilvánvalóan még a kereszténység előtti időkben alakult ki - s az üst bármit tartalmazhat, jót és rosszat egyaránt. A gyógynövényeket már az ókori Egyiptomban tanulmányozták, ahol Hekaté helyett még Ízisz uralkodott, a Hold és a Mágia Úrnője. A híres Ebers papirusz, melyet egy múmiával találtak meg egy sírba téve Théba nekropoliszában, számos gyógynövényes receptet tartalmaz, és néhány olyan gyógynövény jellegzetességeit is felsorolja, melyeket még ma is használnak a herbalisták és a Witchek, például a hagymát, a gránátalmát, a mákot, a tárnicsot, a csillagvirágot, a bodzát, a mentát, az aloét, a mirrhát és a krókuszt.

Abból a közel 400 gyógynövényből, melyet a görög doktor, Hippokratész használt, nagyjából felét még ma is használják. De az igazi szaktekintély a témában, kinek tudására a mai napig támaszkodnak a Witchek és mágusok, a görög filozófus, az 1. században élt Dioszkuridész, aki összegyűjtötte korának tudását. A másik hasonlóan nagy szaktekintély a természettudós Pliniusz, és ismeretes, hogy Cornelius Agrippa a 16. században főleg az ő munkásságára alapozva írta a "Természeti Mágia" fejezetet Okkult filozófia című könyvében. (Köln, 1533. az angol fordítást Londonban publikálták 1651-ben)

A tudománynak olyan központjaiban, mint például a spanyolországi Toledo, ahol az európai és az iszlám kultúra elegyedett, a gyógynövényeket éppúgy tanulmányozták, mint a mágiát, az alkímiát és az asztrológiát, és a drogok ismeretét, mint például a keleti hasisét, mely a marijuana növényből készítenek, s ez is része volt azon tudásnak, melyet az ókori, klasszikus szerzőktől vettek át. Ezek a tudományok az évszázadok során folyamatosan csiszolódtak és sok-sok szűrőn keresztül jutottak el a Witchekig, füvesemberekig és vajákosokig, akik kibővítették ismereteiket az északi, kelta és pre-kelta forrásokból származó hagyományokkal.

Az ősi idők füvesei és vajákosai képzett herbalisták voltak, varázstudók, álmok értelmezői, gyógyítók, bábák és pszichológusok egy személyben. Abban az időben még nem volt hivatalos orvostudomány, nem is beszélve az Egészségügyi Minisztériumról, a helyi Witchek szinte az egyetlen reménységei voltak a szegény, beteg embereknek a különböző országokban. Gyakorlatilag azokban az időkben, mikor a sebészet még igencsak gyerekcipőkben járt, és az égési sérülések és a vérző sebek az ortodox orvostudámány hatáskörébe tartoztak, a falusi Witch, a maga egyszerű és gyakorlatias, pszichológiára támaszkodó gyógyító képességével alighanem sokkal több embert mentett meg, mint az orvosok.

Nem minden Witch élt azonban az árnyékok között. Egy híres asszony, az olasz Salernói Trotula egész Európában ismertté vált gyógymódjairól és receptjeiről. Az ő neve az eredete a "Dame Trot", vagy "Öreg Trot" kifejezésnek, mellyel gyakran illették a Witcheket. (Trotula valamikor a 11.-12. század fordulóján élt. - A fordító)

Az asztrológia, és különösen a hold fázisai szabályozzák azt az időszakot, amikor a különböző gyógynövényeket szedik. A telő hold az építő jellegű mágia ideje, míg a fogyó hold a romboló erőké és a dolgok elhárításáé, de a gyógynövényekről általában úgy tartották, hogy akkor a leghatékonyabbak, ha telihold idején szedik őket. Másfelől, a gonosz célokra használt gyógynövényeket sötét hold idején szedték, és Shakespeare boszorkányai a Macbethben "vaksötétben letépett holdfényittas beléndek"-et tettek a varázsitalba."

Különösen azokat a gyógynövényeket társították a boszorkánysággal, melyek bódító vagy álmosító hatással rendelkeztek, mert ezeket a boszorkánykenőcsben is felhasználták. De ettől eltekintve is számos növényt ismerünk, melyek neve mutatja a boszorkányokkal való kapcsolatukat.

Például a molyhos ökörfarkkórót (Verbascum thapsus), mely sárga virágaival és madártollhoz hasonló, nagy leveleivel sövényekben nő, angolul banyagyertyának ("Hag-type") hívják. (Az óangol "haegtesse" jelentése "banya, boszorkány", innen származik a szó.) A lenyomatolt virágokat néha "boszorkányharangnak" is nevezik, a meténget pedig gyakran hívják a varázslók violájának.

Ez a szép kis kék virágot Albertus Magnus is ismerte, a Nagy Albert című mágikus könyv ismert szerzője (a számos kiadás közül a leghitelesebbnek a párizsi 1885-ös verziót tekinthetjük, melyet Marius Descrepe szerkesztett). (A Nagy Albert avagy a Grand Grimoire a 13. század közepén íródott - a fordító.) Ő ezt a virágot a legerőteljesebb szerelemkeltő növényként említette. Egy másik gyönyörű virág, mely szépségével a vad orchideával is felveszi a versenyt, a satyrion. (A török tulipán középkori elnevezése - a fordító.) Ez a növény onnan kapta a nevét, hogy gyökere úgy néz ki, mint egy pár heregolyó, valószínűleg innen ered mágikus hírneve is. Számos, vadon termő orchideafaj található Angliában, melynek hasonlóak ehhez a gyökerei.

A Párizsi Kirké (Circaea lutetiana) romantikus nevet egy másik növény kapta, mely mágikus aurával rendelkezik, és az angliai erdőkben nő, angol népi elnevezése "a varázs nadragulyája". Nem igazából nadragulya-féle, de szemrevaló, fehér vagy rózsaszín virágai vannak, és törékenynek látszó, horgas sörtéi (ezek valójában a gyümölcsök, melyeknek horgas sörtéi vannak, és kevéssel a virág kelyhe alatt helyezkednek el). Más növények, melyek mágikus hírnévvel rendelkeznek még: a "Salamon pecsétje", a vidéki házak virágoskertjeinek gyakori dísze, vagy a kis, lila virágú verbéna, mely gyakorta nő régi romok között.

A védelmi mágia egyik legfontosabb növénye a gyönyörű orbáncfű (Hypericum perforatum), melyet Fuga demonum ("démonűző") néven is ismernek, mert elűzi a gonosz szellemeket. A madárberkenye, szépséges, vörös bogyóival hasonlóan jó szolgálatot tesz, és távoltartja a balszerencsét. Nagyszerű varázslat volt bármely gall igézet ellen. Egy régi, skót köszöntés így szólt: "Béke legyen itt és hegyi kőris." (A hegyi kőris a berkenye másik elnevezése - a fordító.)

A virágokhoz, fákhoz és gyökerekhez kapcsolható, mágikus attribútumok listáját a végtelenségig lehet bővíteni. A gyógynövények tudományának egy fontos "mellékterméke" a füstölők készítése, melyek befolyásoljűk az elmét és az érzelmeket.

Évszázadok misztikus tudománya gyűrűzött a mandragóra néven ismert növény köré. A valódi mandragóra azonban nem nő vadon Anglia földjén, így a boszorkányok által hasonló célra használt növény, melynek gyökerét kis férfiak vagy asszonyok formájára faragták, valójában a fekete vagy piros földitök volt. (Bryonia alba vagy Bryonia dioica)

A mágikus számokba vetett hit miatt a Witchek általában három, hét vagy kilenc növények variációját szeretik használni varázslataikban. Ezeknek a számoknak erőteljes okkult jelentősége van régóta.

A fekete ürömöt (Artemesia vulgaris) a régi herbalisták Herbarium Maternek, a "gyógynövények anyjának" nevezték, kiváló tulajdonságai miatt. Különösen Diana istennőhöz kapcsolták, és az istennő régi ábrázolásain gyakran tartotta a kezében ebből a növényből egy csokrot. A levelek háta ezüstös színű, és ezért a Holddal hozták kapcsolatba, bár Culpeper a Vénuszhoz kapcsolta. A fehér ürömről (Artemisia absinthium) úgy tartották, hogy elősegíti a látomásokat. Ehhez föképp a fiatal leveleket használták, melyeket mézzel édesítettek, de természetesen ebben az esetben is a teliholdkor szedett zöld hajtás volt a leghatékonyabb.

A zsályaüröm (Artemisia Tridentata), a boszorkányok egy másik kedvelt növénye is gyakran megjelenik a mágikus receptekben. Például a varázstükröt néha ennek a növénynek a levével kenték meg, és zöldjét pedig füstölőként égették, miközben a tükröt használták."