A tánc és a boszorkányság

"A tánc éppúgy, mint a vers és a zene, a maga nemében mágikus tevékenység. Minden primitív kultúrának vannak rituális táncai, nem csak az öröm kedvéért, de más, későbbi hatások reményében is. Táncolnak az életért és a halálért is. Az írek például azért táncolnak, hogy könnyebb átkelést biztosítsanak az elhunytnak a "Másvilág"-ra.

A tánc gyakran szimpatikus mágia. (Lásd Fraser-féle tematika - a fordító.) A Witchek táncolnak, söprűn lovagolnak, és nagyokat ugranak, hogy nőjjék a gabona. A lábuk közé szorított seprűnyél természetesen fallikus szimbólum, melynek értelme, hogy termékenységet hozzon és ösztönözze az életet. 1956-ban Aberden boszorkányait azzal gyanúsították, hogy összegyűltek a Szent Katherine hegyen, és "ördögi táncot jártak, mely során fák fölött ugráltak át messziről". Korábban, 1324-ben egy ír boszorkányt, Alice Kyteler asszonyt azzal cádoltak meg, hogy "volt neki egy flaskányi kenőolaja, mellyel megzsírozott egy botot, és arra ráült, és ide-oda vágtázott rajta, amint csak akart."
Ez a táncforma tehát nagyban hozzájárult azon a legenda magvainak elhintéséhez, hogy a boszorkányok seprűn lovagolnak a légben.

A boszorkányok egy másik tánctípusa körtánc, általában valamely tárgy, egy fa, vagy a tűz körül. A körtánc célja az erő felemelése. Amikor futnak, a "hatalom erőkúpja" felemelkedik.

Cogul festett barlangjaiban jól ábrázolják a kőkorszak boszorkányait. Amikor ez a fajta tánc egy fa, a tűz, vagy egy ősi kő körül történik, történhet ez csupán a mulatság kedvéért, hogy örüljenek egymásnak, és ily módon megidézzék és imádják az Ősi Isteneket. A boszorkányok úgy vélik, hogy az istenek szeretik látni, amikor az emberek mulatkoznak, és a tánc az imádat teljesen megfelelő formája.


A boszorkánytánc harmadik formája a spirál. A középpont felé táncolunk, majd vissza. Ez szimbolizálja a Másvilág misztériumaira nyíló kaput. Néha Trója Városának is nevezik ezt a táncot, arra a korábbi makettlabirintusra hivatkozva, mely úgy nézett ki, mint annak idején Trója falai. A brit vidéken sok labirintus található szétszórva, a legtöbbről nem tudjuk, mikor keletkezett, de kétségkívül kapcsolódnak az ősi angol misztériumhithez.Az elhunyt hősök lakhelyét és az Ihlet Üstjét az ősi bárdok Spirálkastélynak hívták régen. (Az Ihlet Üstje, Coire Ernmae, az emberben megbűvó tehetség. Az Üst ideális esetben teljesen tele van - a fordító)

Azt az ötletet, hogy a labirintus a másvilágba nyíló átjáró, a kereszténység is átvette, és régi templomokban fellelhetünk olyan labirintus alakzatokat, melyek közepén a "Paradicsom" vagy "Cion" található.

Sussexben a körtáncokat olyannnyira azonosították a boszorkánysággal, hogy a fűben található "tündérköröket" (gombakörök) gyakran "boszorkányjelek"-nek nevezik, mert azt hiszik, hogy a boszorkányok táncoló lába formálta ki őket. Azt mondják, hogy ezek a gyűrűk a mágia természetes következményei, és a paraztok a mai napig is használják titokban mágikus célra őket.

Hagyományosan úgy tartják, hogy a boszorkányok hátrafelé táncolnak. Úgy tűnik, ezt valamiféle különcködésnek vélték. A Kellemetes Értekezés az Boszorkányokrúl (London, 1673.) szerzője így írt: "A tánc különleges és gyönyörű, de egyúttal gonosz is, mert háttal egymásnak állnak, megragadják egymás karját, és felemelik egymást a földről, majd kezet ráznak, és előre és hátra lépek, mint ahogyan az ősiek tették, és úgy cselekednek, mintha megőrültek volna." Ez nagyon úgy hangzik, mint néhány mai tánc leírása, mint a jive, a rock n roll vagy a twiszt.

Valójában az a fajta táncoló boszorkány, melyet ő leír, feltehetőleg kisgyermekek szabad és kötetlen hancúrozását művelte. Manapság a tiszteletreméltó emberek táncai nagyon is szabályokhoz kötöttek és civilizáltak, és ezek úgy vélik, hogy a tánc minden más formája vulgáris és erkölcstelen.

Nagyon is lehetséges, hogy ezek a boszorkányok találták fel a modern táncokat. Reginald Scot Bodint idézve ezt mondta: "Ezek a boszorkányok, akik éjjel járkálnak és táncolnak, hozták be a "voltá"-nak nevezett táncot, sokkal inkább Itáliából, semmint francia földről." A "volta" nevű táncot általában a waltz ősének tartják, melynek szédítő ritmusai fokozatosan kiszorították a régi menüetteket, és kikövezték az útját azoknak a gyorsabb táncoknak, melyeket ma ismerünk.

A tánc nagyon fontos, mágikus hatást gyakorol az emberekre. A tánc ritmusánál fogva összehozza őket, összehangolja őket. A mágikus munkához elengedhetetlen, hogy amikor egy csoport együtt táncol, az harmóniában és ugyanazon irányban történjen. A tánclépések változtatásával lehet hangulatukat fokozni vagy lehűteni. A mágikus tánc formái a hipnózis enyhe állapotát képesek előidézni, és az emberek az extázis állapotát képesek elérni, annak eredeti értelmében (ex-stasis), önmagukon kívüli állapotot.

Ott magunk mögött hagyjuk a mindennapi világot a maga nyomorúságaival és aggodalmaival, és megnyílnak az ajtók a mágikus valóságokra. A régi boszorkánytáncok ezt segítették elérni az embereknek, és a vad tánc által okozott öröm és izgalom, a szabadban töltött éjszaka, titkos találkozók romok között vagy elhagyatott helyen - ezek adták az Ősi Vallás legfőbb vonzerejét, és ezért igyekezett az egyház olyan keményen küzdeni ellene.

Az Ősi Vallás színt és életerőt vitt az emberek egyhangú, kemény munkával teli életébe. A népszerű hagyományokban a mai napig erősen él számos ősi ceremónia és varázslat, mint például a Staffordshire-i Abbot's Bromley-ban a híres szarvtánc. Tulajdonképp legtöbb népszokásunk valahogyan kapcsolódik az ősi természettisztelethez, melyből nagy bölcsességet nyerhetünk.

A kör a csillagok körének, az égitestek mozgásának utánzása. Így tulajdonképp a kör az univerzumot írja le. Ez az évszakok köre, az élet köre, születés, halál és újjászületés. Tegyünk egy kört, hogy belépjünk a rejtélyek közé és a természet finom harmóniájába, és érezzük magunkat eggyéválni az Élet Erőivel. Ez része annak amit a boszorkányok éreztek, és még ma is éreznek, mikor táncolnak. A tánc lehet ima, megidézés, transz vagy varázsige. A tánc mágia, olyan ősi, mint az élet, mely ezen a földön található."